Ugrás a fő tartalomra

Megértő hozzáállás!

     Hányszor etted már le magad felnőttként, persze pont akkor, amikor nyilvánosan, akár egy menő étteremben vacsoráztál a pároddal? Itt vagyunk huszon vagy harminc évesen,  mégis mellé ment az a leves, a fehér blúzodra vagy félre szaladt az a bor?  Szinte zavarba jövünk, na de nem attól, hogy mi lesz ha megfulladunk és az életünkkel játszunk, hanem mert hirtelen beugranak a csengő-bongó hangok, amik azt mondják: " Már megint mi a fenét csinálsz? " " Ne legyél már ilyen béna? " "Egyél már rendesen! " 

Ismerős? 



Ezek  a szülői minősítések példái, amikor a gyerek hibázik és a szülő, mint valami felügyelő, aki csak arra vár, mikor kerekedhet felül azon a kicsi testen, azonnal letámadja. Ne tedd! 

A karácsonyi listám második tippje, a nyugodt ünnepekért: 

" Megértő hozzáállás! " 



Ha hibázik, mert épp leejtette a poharat, amiben még volt narancslé, ne hurrogd le, mert veled is előfordulhat. Ha lassabban lépked a hóban séta közben - reméljük lesz hó is 😁- akkor várd meg, nézzétek meg együtt a természetet, fákat, havat, faágat, megfagyott jégcsapot, de ne sürgesd! 

A sürgetés is egy leminősítő cselekvés, amivel azt érezteted a gyerekkel, hogy nem elég gyors, vagyis nem elég jól csinálja - szerinted - a dolgát. Ez káros! 


Megérteni annyit tesz, hogy eldöntöd, hogy nem a gyerek lesz a célpont, hanem érteni fogod a dolgok okozati összefüggését és a történések valódi okait.

Ha megértő vagy, derűsebb és kedvesebb is vagy! Mindenkivel jót teszel. :) 

Szeretettel: Heni 


Beszédes Henrietta

Gyereknevelési specialista 



Facebook csoportomba itt tudsz belépni! 

Instagram felületemet itt találod! 


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ki vagyok én? Mit csinál egy gyereknevelési specialista?

 A kérdést többször megkaptam már, teljesen jogosan, hiszen nincs a köztudatban olyan kifejezés, ami azt a személyt jelölné, aki a gyereknevelésben segít, mindezt profi módon, valós adatokkal. 8 éve tanulok az emberekről. Arról tanultam, hogyan viselkednek az emberek. Miért dühös  vagy miért boldog valaki? Mitől ugrik az egekbe az agyvize percek alatt és mitől lehet kenyérre kenni a másikat? Miért sikeres az egyik és miért boldogtalan a másik? Olyan információkat tanultam, ami a gyakorlat és ami életszerű.   Aztán ahogy megkaptam a válaszokat és elkezdtem az embereket jól kezelni, tovább folytattam a tanulást, - hiszen a mai napig minden héten 1 teljes nap tanulok - és ráakadtam a Sikeres gyereknevelés című speciális tanfolyamra.  Ültem a könyv felett és le esett az állam. Ekkor a nagyobb fiam 3 éves volt, a kisebb alig 1 éves. Már volt viszonyítási alapom, hogy miért nem működött az a kérés, az a nevelési módszer, az az utasítás, figyelemelterelés, amit az internetről szedtem össze, m

A gyerek egy különálló egyén!

     Azt vettem észre régen magamon, hogy úgy irányítottam a gyereket, mintha a saját testemet tettem volna jobbra, aztán balra, utasításokkal. "Menj ide! Csináld azt! Legyél ilyen! Készülj el! Rakd onnan!"       Utasítások, amik mögött jócskán az a gondolat áll, hogy csinálja valaki azt, amit én akarok, különben nagy baj lesz. Nálatok is van ilyen? Kéred a gyereket, de csak nem csinálja. Nem pakolja el a játékokat a nappaliból, pedig már 10x kérted, miközben kavarod az ebédet a konyhában és nem tudsz helyette is dolgozni a renden.   Nem veszi fel azt a meleg, bundás nadrágot, amit a legutóbbi shoppingoláskor vettél, pedig már előre elképzelted, mennyire csinos lesz benne, milyen jó puha és meleg érzése lesz. Mééégis ilyenkor télen ez igazán fontos, nem igaz? 😁 De ő hajthatatlan, a régi, kedvenc, kinyúlt mesehősös nadrág kell.   Egyszer a kutyás mese kell, majd gondol kettőt, mire a legizgalmasabb rész következne, mégis az autós az érdekes: "Anyaaaaaaa, kapcsold át!&quo