Beszédes Henrietta

     Azt vettem észre régen magamon, hogy úgy irányítottam a gyereket, mintha a saját testemet tettem volna jobbra, aztán balra, utasításokkal. "Menj ide! Csináld azt! Legyél ilyen! Készülj el! Rakd onnan!"       Utasítások, amik mögött jócskán az a gondolat áll, hogy csinálja valaki azt, amit én akarok, különben nagy baj lesz. Nálatok is van ilyen? Kéred a gyereket, de csak nem csinálja. Nem pakolja el a játékokat a nappaliból, pedig már 10x kérted, miközben kavarod az ebédet a konyhában és nem tudsz helyette is dolgozni a renden.   Nem veszi fel azt a meleg, bundás nadrágot, amit a legutóbbi shoppingoláskor vettél, pedig már előre elképzelted, mennyire csinos lesz benne, milyen jó puha és meleg érzése lesz. Mééégis ilyenkor télen ez igazán fontos, nem igaz? 😁 De ő hajthatatlan, a régi, kedvenc, kinyúlt mesehősös nadrág kell.   Egyszer a kutyás mese kell, majd gondol kettőt, mire a legizgalmasabb rész következne, mégis az autós az...

    Egész gyerekkoromban azt játszottam a plüss állataimmal, hogy az anyukájuk vagyok és gondoskodom róluk. Emlékszem, minden este magam mellé fektettem legalább ötöt és figyelmesen betakargattam őket a saját takarómmal. Időközben persze az is realizálódott bennem, hogy az öt plüss között nagy buli ez, de a való életben nem hiszem, hogy lesz valaha is 5 azaz öt gyerekem. Viszont, akinek van, minden tiszteletem és csodálatom az övé! 😊      Szóval ennyi történelem elég ahhoz, hogy érezd, mindig közel állt hozzám az anyaság érzése, gondolata. Mivel léteznek előző életek és erről valós tapasztalatom is van, ezért biztosra vehetem, hogy már sokszor voltam édesanya és valami nagyon kellemes, egyben  megható és szívmelengető érzés társul hozzá.       2016-ban amikor készültem a szülői szerepre csak erre a múltbéli jó érzésre tudtam hagyatkozni. Igaz, résztvettem szülés felkészítésen, klasszikusan védőnői segítséget kaptam, és talán már az elej...

 A kérdést többször megkaptam már, teljesen jogosan, hiszen nincs a köztudatban olyan kifejezés, ami azt a személyt jelölné, aki a gyereknevelésben segít, mindezt profi módon, valós adatokkal. 8 éve tanulok az emberekről. Arról tanultam, hogyan viselkednek az emberek. Miért dühös  vagy miért boldog valaki? Mitől ugrik az egekbe az agyvize percek alatt és mitől lehet kenyérre kenni a másikat? Miért sikeres az egyik és miért boldogtalan a másik? Olyan információkat tanultam, ami a gyakorlat és ami életszerű.   Aztán ahogy megkaptam a válaszokat és elkezdtem az embereket jól kezelni, tovább folytattam a tanulást, - hiszen a mai napig minden héten 1 teljes nap tanulok - és ráakadtam a Sikeres gyereknevelés című speciális tanfolyamra.  Ültem a könyv felett és le esett az állam. Ekkor a nagyobb fiam 3 éves volt, a kisebb alig 1 éves. Már volt viszonyítási alapom, hogy miért nem működött az a kérés, az a nevelési módszer, az az utasítás, figyelemelterelés, amit az inte...