Ugrás a fő tartalomra

5 évesek lettünk! Mi történt azóta?

  Egész gyerekkoromban azt játszottam a plüss állataimmal, hogy az anyukájuk vagyok és gondoskodom róluk. Emlékszem, minden este magam mellé fektettem legalább ötöt és figyelmesen betakargattam őket a saját takarómmal. Időközben persze az is realizálódott bennem, hogy az öt plüss között nagy buli ez, de a való életben nem hiszem, hogy lesz valaha is 5 azaz öt gyerekem. Viszont, akinek van, minden tiszteletem és csodálatom az övé! 😊

    Szóval ennyi történelem elég ahhoz, hogy érezd, mindig közel állt hozzám az anyaság érzése, gondolata. Mivel léteznek előző életek és erről valós tapasztalatom is van, ezért biztosra vehetem, hogy már sokszor voltam édesanya és valami nagyon kellemes, egyben  megható és szívmelengető érzés társul hozzá. 


    2016-ban amikor készültem a szülői szerepre csak erre a múltbéli jó érzésre tudtam hagyatkozni. Igaz, résztvettem szülés felkészítésen, klasszikusan védőnői segítséget kaptam, és talán már az elején csatlakoztam pár Facebook "világklasszis" csoporthoz, de éreztem, hogy nem elég. Soha nem voltam az a típus, aki nem járna utána addig a tényeknek, amíg nem tudja elfogadni azt.

Időközben meg is tanultam, hogy soha nem értek egyet más nézőpontjával, amíg meg nem bizonyosodom róla én magam! 

Mindezek alatt egy olyan vállalkozást építettünk - és ez mellett még 3 másik dologgal foglalkoztunk - ahol emberekkel dolgoztunk.  Vezetők voltunk a férjemmel, nemzetközi csapatot vezettünk és közben tanultuk, hogyan lehet ebben profivá válni. E közben egyébként 24 éves voltam, ami csak azért érdekes, mert elég időben kezdtem nyakamba venni az életet és több komoly szerepben is helytállni. 

Az emberek sokfélék. Az emberekkel nehéz. Az emberekkel nem lehet jól bánni. Kb. ezek léteznek a legtöbb ember fejében az embertársairól. 

És ha most akarnék párhuzamot vonni a gyerekekről alkotott véleményekről, akkor azok is hasonlóan szólnak. 

A gyerekekkel nehéz. A gyerekekkel nem lehet bánni. A gyerekek hisztisek és nem fogadnak szót. 

TÉVES ADAT! 


Időközben Bence az a kis gombóc, aki a legfelső képen a pocakomban van, megszületett és megtanított sok mindent. Például azt,hogy az anyaság tényleg egy csoda. Aztán azt, hogy lehet egyszerre több dologra figyelni, képes vagyok kocsiban, bevásárlóközpontban, wc-n és egyéb helyeken szoptatni, ami nem kényelmes és nem az itthoni ágyunk. 😁 Lehetséges gyereket nevelni és egy több száz fős rendezvényre készülni előadóként. Tudunk egyszerre pénzt keresni és gyereket szórakoztatni. Nem kell elválasztani időszakokra, hogy itt most anya vagyok és itt meg üzletasszony. Nekem ez fontos volt, mert ebből tanultam meg azt, hogyan kell hatékonyan bánni az emberekkel, hiszen két altatás vagy baba-mama klub között üzleti könyveket olvastam és fejlesztettem a személyiségem. Ha nem mentem volna bele és ráhagytam volna az üzleti szerepet, nem tanultam volna meg, vagy nem akkor és lehet, hogy ezt a cikket nem most írom, hanem 2032-ben. De kár lett volna, igaz? Szerintem is! 💓

Volt már olyan az életedben, hogy azt hitted tudod, amit tudsz és kiderült, hogy téves úton jártál? 

Tapasztaltál már olyat, hogy bizonytalan voltál, de nem volt választás, csinálni kellett, és kiderült, nem voltál hatékony? 

Nekem az első másfél évem ilyen volt Bencével. Hol magabiztos anyatigris voltam és törtettem előre az elveimmel, amit Isten tudja, honnan szedtem, mert nem bizonyosodtam meg róla, hogy működik és volt, hogy nem tudtam, hogy helyes-e, de csináltam, mert telnek a napok a gyerek meg növekszik, nincs megállás.

Egy dolog mentett meg. Az a gondolat és tapasztalat, hogy nem lesz olyan pontja az életemnek, hogy mindent tudok! 

Aki azt gondolja, mindent tud, nem él tovább. Aláássa a túlélését és megakadályozza, hogy fejlődjön az élete. 

Ennek a gondolatnak köszönhetjük azt, hogy a Boldog Gyerek- A gyereknevelés öröm Facebook csoport létezik és létrejött a díjmentes videósorozat is, ami a sikeres gyereknevelés 4+4 titkát árulja el neked a www.boldoggyerek.com oldalon megszerezve. 

8 éve tanulok az emberekről, 6 éve rendszeresen, 3 éve a gyerekek működéséről, helyes kezeléséről neves kutatók, filozófusok által. Több okleveket szereztem Sikeres gyereknevelés, Kamaszok kezelése, Kiegyensúlyozott kisbaba tanfolyamok keretein belül. Ami viszont engem épített a Hogyan szerezd vissza az önbizalmad?, Hogyan javítsuk kapcsolatainkat másokkal?, valamint a tanfolyamokon kívül az Állj ki magadért! könyv sokat segített abban, hogy én én legyek, akár anyaként is. 


Kívánom neked, hogy te is találd meg azt, ki vagy te és szerezd meg a valós tudást, hogy működtesd az életed minden területét hatékonyan! 

Szeretettel:  Heni 


 Csatlakozz Facebook csoportunkhoz itt! Valamint figyeld a FB oldal tartalmait! 

 Kövess az Instagramon

          Hanganyagok, videós oktatóanyagok és a könyvem: 

                        WWW.BOLDOGGYEREK.COM/SHOP









       

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ki vagyok én? Mit csinál egy gyereknevelési specialista?

 A kérdést többször megkaptam már, teljesen jogosan, hiszen nincs a köztudatban olyan kifejezés, ami azt a személyt jelölné, aki a gyereknevelésben segít, mindezt profi módon, valós adatokkal. 8 éve tanulok az emberekről. Arról tanultam, hogyan viselkednek az emberek. Miért dühös  vagy miért boldog valaki? Mitől ugrik az egekbe az agyvize percek alatt és mitől lehet kenyérre kenni a másikat? Miért sikeres az egyik és miért boldogtalan a másik? Olyan információkat tanultam, ami a gyakorlat és ami életszerű.   Aztán ahogy megkaptam a válaszokat és elkezdtem az embereket jól kezelni, tovább folytattam a tanulást, - hiszen a mai napig minden héten 1 teljes nap tanulok - és ráakadtam a Sikeres gyereknevelés című speciális tanfolyamra.  Ültem a könyv felett és le esett az állam. Ekkor a nagyobb fiam 3 éves volt, a kisebb alig 1 éves. Már volt viszonyítási alapom, hogy miért nem működött az a kérés, az a nevelési módszer, az az utasítás, figyelemelterelés, amit az internetről szedtem össze, m

A gyerek egy különálló egyén!

     Azt vettem észre régen magamon, hogy úgy irányítottam a gyereket, mintha a saját testemet tettem volna jobbra, aztán balra, utasításokkal. "Menj ide! Csináld azt! Legyél ilyen! Készülj el! Rakd onnan!"       Utasítások, amik mögött jócskán az a gondolat áll, hogy csinálja valaki azt, amit én akarok, különben nagy baj lesz. Nálatok is van ilyen? Kéred a gyereket, de csak nem csinálja. Nem pakolja el a játékokat a nappaliból, pedig már 10x kérted, miközben kavarod az ebédet a konyhában és nem tudsz helyette is dolgozni a renden.   Nem veszi fel azt a meleg, bundás nadrágot, amit a legutóbbi shoppingoláskor vettél, pedig már előre elképzelted, mennyire csinos lesz benne, milyen jó puha és meleg érzése lesz. Mééégis ilyenkor télen ez igazán fontos, nem igaz? 😁 De ő hajthatatlan, a régi, kedvenc, kinyúlt mesehősös nadrág kell.   Egyszer a kutyás mese kell, majd gondol kettőt, mire a legizgalmasabb rész következne, mégis az autós az érdekes: "Anyaaaaaaa, kapcsold át!&quo

Megértő hozzáállás!

      Hányszor etted már le magad felnőttként, persze pont akkor, amikor nyilvánosan, akár egy menő étteremben vacsoráztál a pároddal? Itt vagyunk huszon vagy harminc évesen,  mégis mellé ment az a leves, a fehér blúzodra vagy félre szaladt az a bor?  Szinte zavarba jövünk, na de nem attól, hogy mi lesz ha megfulladunk és az életünkkel játszunk, hanem mert hirtelen beugranak a csengő-bongó hangok, amik azt mondják: " Már megint mi a fenét csinálsz? " " Ne legyél már ilyen béna? " "Egyél már rendesen! "  Ismerős?  Ezek  a szülői minősítések példái, amikor a gyerek hibázik és a szülő, mint valami felügyelő, aki csak arra vár, mikor kerekedhet felül azon a kicsi testen, azonnal letámadja. Ne tedd!  A karácsonyi listám második tippje, a nyugodt ünnepekért:  " Megértő hozzáállás! "  Ha hibázik, mert épp leejtette a poharat, amiben még volt narancslé, ne hurrogd le, mert veled is előfordulhat. Ha lassabban lépked a hóban séta közben - reméljük lesz hó