A kérdést többször megkaptam már, teljesen jogosan, hiszen nincs a köztudatban olyan kifejezés, ami azt a személyt jelölné, aki a gyereknevelésben segít, mindezt profi módon, valós adatokkal.
8 éve tanulok az emberekről. Arról tanultam, hogyan viselkednek az emberek. Miért dühös vagy miért boldog valaki? Mitől ugrik az egekbe az agyvize percek alatt és mitől lehet kenyérre kenni a másikat? Miért sikeres az egyik és miért boldogtalan a másik? Olyan információkat tanultam, ami a gyakorlat és ami életszerű.
Aztán ahogy megkaptam a válaszokat és elkezdtem az embereket jól kezelni, tovább folytattam a tanulást, - hiszen a mai napig minden héten 1 teljes nap tanulok - és ráakadtam a Sikeres gyereknevelés című speciális tanfolyamra.
Ültem a könyv felett és le esett az állam. Ekkor a nagyobb fiam 3 éves volt, a kisebb alig 1 éves. Már volt viszonyítási alapom, hogy miért nem működött az a kérés, az a nevelési módszer, az az utasítás, figyelemelterelés, amit az internetről szedtem össze, mert ugye előtte senki nem tanította ezt helyesen.
Nem éreztem magam hatékonynak, pedig boldog gyerekek voltak már akkor is. Mégis elcsíptem egy-egy ovis szomorkodást, nehéz elválást az ovi ajtajában vagy a bölcsi udvarán. Alkalmanként volt sírás, hogy mások nem játszanak vele az oviban, vagy a másiknál azért, mert túl pici még és nehezen találja fel magát a bölcsiben. Úgy gondoltam, segítenek az ott dolgozók, mint pedagógusok, de rá kellett jöjjek, ez az én feladatom.
Az én feladatom szülőként, úgy nevelni, hogy a gyerek stabilitást érezzen itthon.
Az én feladatom lelki támogatást adni.
Az én feladatom tanulni és fejleszteni magam, hogy legyen türelmem kreatívnak lenni.
Az én feladatom megtanulni a hisztit megelőzni!
Az én feladatom a szellemi lényt megtanulni támogatni, aki a gyerekben él!
Az én feladatom az etikai és erkölcsi példát megadni, úgy, hogy senki nem tanította ezelőtt nekem sem!
És még hosszú a sor...
Senki nem tanítja ezt meg önszántából, mert őszintén, nagyon kevesen tudják a valós adatokat. Sok a tévhit, az ellentmondás és a szaki.
Abban segítek neked, hogy megértsd az okot, ne csak a következményt vagy a technikát. Hiába kapod azt a tanácsot, hogy ne üvölts a gyerekkel és legyél türelmes, ha egész nap be vagy zárva egy lakásba vele, bármi oknál fogva és nincs semmi kreativitásod már a figyelmével játszani. Meg kell értened az emberek működését és azt, hogy hathatsz magadra és utána a gyerekre. Amíg ez nincs meg, nem leszel hatékony, mert nincs konkrét cél, amiért úgy cselekszel, ahogy mindenkinek jó. Minél nagyobb a megértés és a tudás, annál nagyobb a hajlandóság is.
Egy teljesen új nézőpontból vizsgáltam meg ezután a sok tanfolyam és komoly vizsgák után az egész helyzetet: Milyen döntéssel vagyok etikus?
Etikus vagyok, ha csak hagyom, hogy mindenki magának megoldja, közben pedig én tudom a működő eszközöket?
Etikus vagyok, ha az ösztöneimre hallgatok és nem használom a nevelés szabályait, mert az melós és ráfogom a türelmetlenségre?
Etikus vagyok ha vállalom a felelősséget és tovább fejlesztem magam és megosztom minden nyitott szülővel azt a tudást, amiért tudatosan mentem?
Mi is az az etika?
etika: A jóra való késztetés, a személy természetes és alapvető szándéka a jóra, arra, hogy segítse önmaga és mások életét anélkül, hogy kárt okozna. (wikiszotar.hu)
Én a legutóbbit választottam és hoztam egy döntést. Minden valós, működő eszközt megmutatok neked, ami segít a gyermekedet megérteni, támogatni és ösztönözni. Minden adatot megmutatok, ami elnyomja a gyereket, ami elveszi az önbizalmát és ami boldogtalan felnőttet nevel belőle. Azért mutatom meg ezt is, hogy meg tudd előzni! Benne vagy?
Tarts velem és tanulj a gyermekedért és magadért is, mert a tanulás adja meg azt, hogy szellemileg friss legyél és stabil felnőtté válj.
A gyereknek a legnagyobb szüksége egy jó érzésű, stabil felnőttre van!
Ehhez segítséget is írtam a 10 szabály a sikeres gyereknevelésért című könyvemben. Ha még nincs meg, rendeld meg itt.
