Ugrás a fő tartalomra

Vond be a feladatokba!

 Ugye mennyire büszkék és örömteliek a gyerekek, amikor valami olyan dolgot csináltak meg, amit a felnőttektől láttak? 

Teli mosollyal, kihúzva magukat tudatják, hogy ők bizony segítettek felmosni anyának, még ha ki is folyt egy fokkal több víz, mint kellett volna. 

Vidáman mesélik, hogy ott voltak a süti sütésénél és teljes átéléssel lapátolták a lisztet a tálba. :) Nálunk tényleg olyan, mintha lapáttal dolgoztunk volna, de szerencsére a liszt takarításában is partnerek. :) 



A következő rövid, tömör tanácsom neked a téli szünetre, egyben az ünnepi készülődésre, hogy:

 mindig engedd meg, hogy a gyermeked segítsen neked!

Annyiszor hallom anyukáktól, hogy nem lehet az örökmozgókat lefoglalni, folyton pörögnek, mint a körhinta és minden érdekli őket. Olykor annyi energia van bennük, hogy csak egy perc nyugalmat szeretnénk szülőként, hogy azt végig gondoljuk, mi legyen a következő program vagy tennivaló.

Nézd, tudom, hogy a türelem játéka ez. Ugyanakkor azt is látom, hogy a türelmetlenség az esetek 90%-ában abból fakad a felnőtt részéről, hogy amit meg akar csinálni profin, precízen, vagy akár időre, valakinek a megfeleléséből ered

Nem akkor tökéletes egy közös takarítás a gyerekekkel, ha minden gyors és centiméterre pontos, hanem attól a szándéktól, hogy adni akar neked valami hozzájárulást. 

A gyerekek nagyon értelmes lények és értik, mi zajlik körülöttük. Pontosan látják, hogy mindent megkapnak tőletek, és az összes erőforrásotokat bevetitek, hogy jól legyenek. 



Ők pedig a sok céljuk között egy kiemelkedőt akarnak: adni neked, nektek valami viszonzást azért, hogy mindent megadtok nekik. 

Engedd meg, hogy adogassa neked a ruhákat, hogy együtt süssétek a mézeskalácsot vagy ő pakolhasson bele a zacskóba a boltban, amikor vásároltok. Annyira ügyes és képes kis emberek ők, megérdemlik, hogy bebizonyítsák saját maguknak ezt!


Szeretettel: Beszédes Henrietta 

Gyereknevelési specialista 


Gyereknevelési oktatóanyagaim

Díjmentes videósorozat

Facebook csoportom itt található!



 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A gyerek egy különálló egyén!

     Azt vettem észre régen magamon, hogy úgy irányítottam a gyereket, mintha a saját testemet tettem volna jobbra, aztán balra, utasításokkal. "Menj ide! Csináld azt! Legyél ilyen! Készülj el! Rakd onnan!"       Utasítások, amik mögött jócskán az a gondolat áll, hogy csinálja valaki azt, amit én akarok, különben nagy baj lesz. Nálatok is van ilyen? Kéred a gyereket, de csak nem csinálja. Nem pakolja el a játékokat a nappaliból, pedig már 10x kérted, miközben kavarod az ebédet a konyhában és nem tudsz helyette is dolgozni a renden.   Nem veszi fel azt a meleg, bundás nadrágot, amit a legutóbbi shoppingoláskor vettél, pedig már előre elképzelted, mennyire csinos lesz benne, milyen jó puha és meleg érzése lesz. Mééégis ilyenkor télen ez igazán fontos, nem igaz? 😁 De ő hajthatatlan, a régi, kedvenc, kinyúlt mesehősös nadrág kell.   Egyszer a kutyás mese kell, majd gondol kettőt, mire a legizgalmasabb rész következne, mégis az autós az...

5 évesek lettünk! Mi történt azóta?

    Egész gyerekkoromban azt játszottam a plüss állataimmal, hogy az anyukájuk vagyok és gondoskodom róluk. Emlékszem, minden este magam mellé fektettem legalább ötöt és figyelmesen betakargattam őket a saját takarómmal. Időközben persze az is realizálódott bennem, hogy az öt plüss között nagy buli ez, de a való életben nem hiszem, hogy lesz valaha is 5 azaz öt gyerekem. Viszont, akinek van, minden tiszteletem és csodálatom az övé! 😊      Szóval ennyi történelem elég ahhoz, hogy érezd, mindig közel állt hozzám az anyaság érzése, gondolata. Mivel léteznek előző életek és erről valós tapasztalatom is van, ezért biztosra vehetem, hogy már sokszor voltam édesanya és valami nagyon kellemes, egyben  megható és szívmelengető érzés társul hozzá.       2016-ban amikor készültem a szülői szerepre csak erre a múltbéli jó érzésre tudtam hagyatkozni. Igaz, résztvettem szülés felkészítésen, klasszikusan védőnői segítséget kaptam, és talán már az elej...