Ugrás a fő tartalomra

Vond be a feladatokba!

 Ugye mennyire büszkék és örömteliek a gyerekek, amikor valami olyan dolgot csináltak meg, amit a felnőttektől láttak? 

Teli mosollyal, kihúzva magukat tudatják, hogy ők bizony segítettek felmosni anyának, még ha ki is folyt egy fokkal több víz, mint kellett volna. 

Vidáman mesélik, hogy ott voltak a süti sütésénél és teljes átéléssel lapátolták a lisztet a tálba. :) Nálunk tényleg olyan, mintha lapáttal dolgoztunk volna, de szerencsére a liszt takarításában is partnerek. :) 



A következő rövid, tömör tanácsom neked a téli szünetre, egyben az ünnepi készülődésre, hogy:

 mindig engedd meg, hogy a gyermeked segítsen neked!

Annyiszor hallom anyukáktól, hogy nem lehet az örökmozgókat lefoglalni, folyton pörögnek, mint a körhinta és minden érdekli őket. Olykor annyi energia van bennük, hogy csak egy perc nyugalmat szeretnénk szülőként, hogy azt végig gondoljuk, mi legyen a következő program vagy tennivaló.

Nézd, tudom, hogy a türelem játéka ez. Ugyanakkor azt is látom, hogy a türelmetlenség az esetek 90%-ában abból fakad a felnőtt részéről, hogy amit meg akar csinálni profin, precízen, vagy akár időre, valakinek a megfeleléséből ered

Nem akkor tökéletes egy közös takarítás a gyerekekkel, ha minden gyors és centiméterre pontos, hanem attól a szándéktól, hogy adni akar neked valami hozzájárulást. 

A gyerekek nagyon értelmes lények és értik, mi zajlik körülöttük. Pontosan látják, hogy mindent megkapnak tőletek, és az összes erőforrásotokat bevetitek, hogy jól legyenek. 



Ők pedig a sok céljuk között egy kiemelkedőt akarnak: adni neked, nektek valami viszonzást azért, hogy mindent megadtok nekik. 

Engedd meg, hogy adogassa neked a ruhákat, hogy együtt süssétek a mézeskalácsot vagy ő pakolhasson bele a zacskóba a boltban, amikor vásároltok. Annyira ügyes és képes kis emberek ők, megérdemlik, hogy bebizonyítsák saját maguknak ezt!


Szeretettel: Beszédes Henrietta 

Gyereknevelési specialista 


Gyereknevelési oktatóanyagaim

Díjmentes videósorozat

Facebook csoportom itt található!



 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ki vagyok én? Mit csinál egy gyereknevelési specialista?

 A kérdést többször megkaptam már, teljesen jogosan, hiszen nincs a köztudatban olyan kifejezés, ami azt a személyt jelölné, aki a gyereknevelésben segít, mindezt profi módon, valós adatokkal. 8 éve tanulok az emberekről. Arról tanultam, hogyan viselkednek az emberek. Miért dühös  vagy miért boldog valaki? Mitől ugrik az egekbe az agyvize percek alatt és mitől lehet kenyérre kenni a másikat? Miért sikeres az egyik és miért boldogtalan a másik? Olyan információkat tanultam, ami a gyakorlat és ami életszerű.   Aztán ahogy megkaptam a válaszokat és elkezdtem az embereket jól kezelni, tovább folytattam a tanulást, - hiszen a mai napig minden héten 1 teljes nap tanulok - és ráakadtam a Sikeres gyereknevelés című speciális tanfolyamra.  Ültem a könyv felett és le esett az állam. Ekkor a nagyobb fiam 3 éves volt, a kisebb alig 1 éves. Már volt viszonyítási alapom, hogy miért nem működött az a kérés, az a nevelési módszer, az az utasítás, figyelemelterelés, amit az internetről szedtem össze, m

A gyerek egy különálló egyén!

     Azt vettem észre régen magamon, hogy úgy irányítottam a gyereket, mintha a saját testemet tettem volna jobbra, aztán balra, utasításokkal. "Menj ide! Csináld azt! Legyél ilyen! Készülj el! Rakd onnan!"       Utasítások, amik mögött jócskán az a gondolat áll, hogy csinálja valaki azt, amit én akarok, különben nagy baj lesz. Nálatok is van ilyen? Kéred a gyereket, de csak nem csinálja. Nem pakolja el a játékokat a nappaliból, pedig már 10x kérted, miközben kavarod az ebédet a konyhában és nem tudsz helyette is dolgozni a renden.   Nem veszi fel azt a meleg, bundás nadrágot, amit a legutóbbi shoppingoláskor vettél, pedig már előre elképzelted, mennyire csinos lesz benne, milyen jó puha és meleg érzése lesz. Mééégis ilyenkor télen ez igazán fontos, nem igaz? 😁 De ő hajthatatlan, a régi, kedvenc, kinyúlt mesehősös nadrág kell.   Egyszer a kutyás mese kell, majd gondol kettőt, mire a legizgalmasabb rész következne, mégis az autós az érdekes: "Anyaaaaaaa, kapcsold át!&quo

Megértő hozzáállás!

      Hányszor etted már le magad felnőttként, persze pont akkor, amikor nyilvánosan, akár egy menő étteremben vacsoráztál a pároddal? Itt vagyunk huszon vagy harminc évesen,  mégis mellé ment az a leves, a fehér blúzodra vagy félre szaladt az a bor?  Szinte zavarba jövünk, na de nem attól, hogy mi lesz ha megfulladunk és az életünkkel játszunk, hanem mert hirtelen beugranak a csengő-bongó hangok, amik azt mondják: " Már megint mi a fenét csinálsz? " " Ne legyél már ilyen béna? " "Egyél már rendesen! "  Ismerős?  Ezek  a szülői minősítések példái, amikor a gyerek hibázik és a szülő, mint valami felügyelő, aki csak arra vár, mikor kerekedhet felül azon a kicsi testen, azonnal letámadja. Ne tedd!  A karácsonyi listám második tippje, a nyugodt ünnepekért:  " Megértő hozzáállás! "  Ha hibázik, mert épp leejtette a poharat, amiben még volt narancslé, ne hurrogd le, mert veled is előfordulhat. Ha lassabban lépked a hóban séta közben - reméljük lesz hó