Ugrás a fő tartalomra

Ebben tud segíteni neked ez a blog!

 Kedves Olvasó! 

 Tekintettel arra, hogy ez egy teljesen új blog, szeretném egy bemutatkozó írással megmutatni neked, hogyan kötöttem ki ismét az írásnál és miben tud segíteni neked ez az oldal. 



    Pár éve olvashattál már tőlem egy másik, saját blogon írásokat. Sőt tavaly is, hiszen egy szegedi online portálnak is írtam cikkeket, kemény egy hónapon át. :) Igen, a változás örök, ezt - úgy gondolom - a jelenlegi járványhelyzet tudja a legjobban bebizonyítani. Akkoriban, amikor elindult ez az egész karantén-mizéria, pont minden a nyakunkba hullott, szinte szó szerint, ha a gyerekekre is gondolok. Akkor még egy biztosítócégnél dolgoztam főállásban, mellette próbáltam cikkeket írni teljes beleadással és lelkiismerettel, közben pedig amíg a teljesítményt igyekeztem növelni- mert ezzel arányosan nőtt a bevétel is - többször kértem a férjem, hogy csípjen meg, mert nem akartam elhinni, hogy tényleg azt várják tőlünk, hogy 74 négyzetméteren, összezárva, legyek egyszerre dajka néni, óvónéni, anya, szakács, mosónő, feleség, újságíró, üzletasszony és tuti, hogy van olyan szerep, amit kihagytam a felsorolásból. 


Itt épp cikket írok, melyhez volt egy cuki asszisztensem is,
 Vince személyében 💗 


    Egyik délelőtt, amikor a gyerekekkel töltöttük az időt, és közben úgy tettünk, hogy rájuk is figyelünk, a sok feladat között- jött a gondolat, hogy ezen változtatni kell! Nem lehet más megoldás, csak a változás! Még akkor is, ha a legtöbb ember fél ettől. Tanusíthatjuk, no para, még élünk és virulunk azóta is. De én nem akartam belenyugodni, elfogadni, hogy ez van, ez jutott, ezt kell szeretni... Amit tudtam, hogy rengeteg képességünk van, bármikor tudunk új helyen vagy szerepben helytállni, talpraesettek vagyunk és a jéghátán is megélünk, de rohadtul mi akarjuk alakítani az életünket, nem hagyjuk ezt az örömet meg a körülményeknek. 




    Szóval a férjem Árpi- akiről szerintem elég sok bejegyzésben olvashatsz majd - felhívta azt az embert, akinek a munkáját, sikereit követtük már egy ideje a közösségi oldalon. Hatalmas dolgokat hozott létre a feleségével együtt és mindig ámulattal és elismeréssel néztem a brutális gyorsasággal jövő eredményeiket. Ismertem már a network marketing iparágat akkor, mert volt próbálkozásunk vele. És őszintén már akkoriban is értettem, hogy más út nemigazán van a szabad döntéssel járó élet megteremtésére. De a megfelelő cég, rendszerrel és vezetőkkel nem volt meg, eddig a pontig. Amikor Árpi beszélt a leendő mentorunkkal, és újra átnéztem az egészségkoncepciót és az üzletimodellt, akkor hoztam egy döntést. Mindennel felhagytam szinte egyik napról a másikra. Ott hagytam a biztosítót, nem írtam tovább az újságnak. Azt éreztem, hogy ez annyira király, hogy sajnálok minden percet, amit másra szánok, hiszen ha 1000%-ban ide koncentrálok brutálisan megtérül, akár több generáción keresztül. Ezzel a döntéssel pedig abban a helyzetben is megoldottuk a  "minden a nyakunkba szakad " effektust, hiszen az üzleten és a gyerekeken kívül semmi más dolgunk nem volt és nincs jelenleg sincs. Igen, ez azért adott egy nyugalmat, hogy végre nem csak vagyok, hanem tényleg élek. Ezt pedig szemünk legféltettebb kincsei is érzik. 

2020. április 


Viszont visszatérve a blog lényegére, hogy értsd is, miért meséltem el mindezt: Sokat gondolkodom azon, mennyit változtam és fejlődtem mondjuk a 10 évvel ezelőtti Henihez képest. Már most ég és föld, pedig jócskán van előttem még ebből az útból. Minden változást, a családomat, a személyiségbeli fejlődést, sikert, tanulságot, emberi kapcsolatok elhagyását vagy újak építését a network marketingnek köszönhetek. Minden szál ide vezet vissza, hiszen ez a szakma az, amiben tényleg ez az egyetlen út a sikerhez. A fejlődésem eredményét pedig az életem minden területén tudom alkalmazni. Ez a zseniális benne! Az oldalon ezeket a tapasztalatokat fogom nektek megírni. A tanulságokat, eredményeket, változásokat. És közben bízom benne, hogy segít neked majd döntést hozni, megtenni, elérni, sikerre vinni. Legyen az bármi, ami neked fontos! 

Rendben van ez így? :) 




Itt is követhetsz: 

https://www.facebook.com/beszedes.henrietta

https://www.instagram.com/beszedeshenrietta/

beszedeshenrietta@gmail.com






Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A gyerek egy különálló egyén!

     Azt vettem észre régen magamon, hogy úgy irányítottam a gyereket, mintha a saját testemet tettem volna jobbra, aztán balra, utasításokkal. "Menj ide! Csináld azt! Legyél ilyen! Készülj el! Rakd onnan!"       Utasítások, amik mögött jócskán az a gondolat áll, hogy csinálja valaki azt, amit én akarok, különben nagy baj lesz. Nálatok is van ilyen? Kéred a gyereket, de csak nem csinálja. Nem pakolja el a játékokat a nappaliból, pedig már 10x kérted, miközben kavarod az ebédet a konyhában és nem tudsz helyette is dolgozni a renden.   Nem veszi fel azt a meleg, bundás nadrágot, amit a legutóbbi shoppingoláskor vettél, pedig már előre elképzelted, mennyire csinos lesz benne, milyen jó puha és meleg érzése lesz. Mééégis ilyenkor télen ez igazán fontos, nem igaz? 😁 De ő hajthatatlan, a régi, kedvenc, kinyúlt mesehősös nadrág kell.   Egyszer a kutyás mese kell, majd gondol kettőt, mire a legizgalmasabb rész következne, mégis az autós az érdekes: "Anyaaaaaaa, kapcsold át!&quo

Ki vagyok én? Mit csinál egy gyereknevelési specialista?

 A kérdést többször megkaptam már, teljesen jogosan, hiszen nincs a köztudatban olyan kifejezés, ami azt a személyt jelölné, aki a gyereknevelésben segít, mindezt profi módon, valós adatokkal. 8 éve tanulok az emberekről. Arról tanultam, hogyan viselkednek az emberek. Miért dühös  vagy miért boldog valaki? Mitől ugrik az egekbe az agyvize percek alatt és mitől lehet kenyérre kenni a másikat? Miért sikeres az egyik és miért boldogtalan a másik? Olyan információkat tanultam, ami a gyakorlat és ami életszerű.   Aztán ahogy megkaptam a válaszokat és elkezdtem az embereket jól kezelni, tovább folytattam a tanulást, - hiszen a mai napig minden héten 1 teljes nap tanulok - és ráakadtam a Sikeres gyereknevelés című speciális tanfolyamra.  Ültem a könyv felett és le esett az állam. Ekkor a nagyobb fiam 3 éves volt, a kisebb alig 1 éves. Már volt viszonyítási alapom, hogy miért nem működött az a kérés, az a nevelési módszer, az az utasítás, figyelemelterelés, amit az internetről szedtem össze, m

Megértő hozzáállás!

      Hányszor etted már le magad felnőttként, persze pont akkor, amikor nyilvánosan, akár egy menő étteremben vacsoráztál a pároddal? Itt vagyunk huszon vagy harminc évesen,  mégis mellé ment az a leves, a fehér blúzodra vagy félre szaladt az a bor?  Szinte zavarba jövünk, na de nem attól, hogy mi lesz ha megfulladunk és az életünkkel játszunk, hanem mert hirtelen beugranak a csengő-bongó hangok, amik azt mondják: " Már megint mi a fenét csinálsz? " " Ne legyél már ilyen béna? " "Egyél már rendesen! "  Ismerős?  Ezek  a szülői minősítések példái, amikor a gyerek hibázik és a szülő, mint valami felügyelő, aki csak arra vár, mikor kerekedhet felül azon a kicsi testen, azonnal letámadja. Ne tedd!  A karácsonyi listám második tippje, a nyugodt ünnepekért:  " Megértő hozzáállás! "  Ha hibázik, mert épp leejtette a poharat, amiben még volt narancslé, ne hurrogd le, mert veled is előfordulhat. Ha lassabban lépked a hóban séta közben - reméljük lesz hó