Ugrás a fő tartalomra

Mi a boldogság és hogyan érhető el?

    A hat év alatt, amióta emberekkel foglalkozom, számtalanszor feltettem a kérdést nekik, hogy mi a három legfontosabb dolog a világon számukra? Sokan említették közöttük a boldogságot, de volt aki csak olyan dolgokat sorolt fel, ami boldoggá tette őket. Hiszen ha valami fontos, attól boldogok vagyunk, nem de? Van, aki a családot mondta, van aki a szeretet, van aki a pénzt vagy az anyagi és tárgyi javakat, mint a ház vagy autó. Aztán arra is rákérdeztem, hogy oké  egy csodás sportautó vagy egy gyönyörű és tágas kertes ház, de mit érzel akkor amikor  a tiéd? Biztos, hogy a tárgytól vagy boldog, vagy egy teljesen más érzéstől, amit azzal kapsz, hogy megszerezted?  Itt általában csend következett vagy csak pár megjegyezés, mint: "értem" ,"igaz"... De valódi, velős mondat soha nem jött ezután az eszmefuttatás után.




    Amikor megkeresett Fekete Gábor Sándor, a Mi a boldogság és hogyan érhető el? című könyv írója, hogy írjak egy véleményt a könyvről,  eszembe jutottak ezek az emlékek az olvasás közben. És arra gondoltam: De jó, erre a könyvre mindenkinek szüksége van! 



    Az én életemben is akkor voltak felhőtlen örömmel átjárt napok - úgy kb 18-19 éves koromban - amikor már tudtam mikor mit csinálok. És azt is tudtam, hogy amit teszek, csak az én döntésem, senki másé. Talán ez volt az első érzés, ami megfoghatatlan, de erősen éreztem és boldoggá tett, hogy én irányítom az életem. Nem hagytam már a megszólásokat, nem engedtem az irányításnak, kigondoltam és cselekedtem. Megfigyeltem, hogy az eredmények számítanak az életben. És az a jóleső érzés, ami ezekkel az eredményekkel jár. Szóval nem hagytam, hogy az eredményeimet más gondolkodása, félelme befolyásolja. Igaz, a "puttonyomban" vannak nekem is bevett szokások, belém nevelt minták, ami idővel kiszedhető az elmémből, de az alap, hogy én én vagyok, te meg te, az mindig is megvolt a fejemben. 
    Amin még sokat kellett dolgoznom, hogy a leértékelések eredményeit kitöröljem a fejemből. Ahogy a könyvben is olvasható, egész kicsi kortól kezdve sok olyan személlyel hozhat össze az élet, aki minősít, leértékel és nem hisz abban, hogy valamit megtudsz oldani, tenni, valósítani. Erre is olvashatsz egy gyakorlati módszert a könyvben, hogyan orvosold magadban ezeknek a leértékeléseknek az eredményeit. 





Összességében azt tudom mondani a saját boldogságomról, hogy az igazi áttörést és tartós örömöt az hozta, hogy elkezdtem tanulni! Első körben személyiségbeli fejlődésnek indultam és ez hozta magával a felismerést, hogy szakmailag is van mindig mit tanulni. Ahogy egyre kompetensebb lettem és egyre több adatom lett az élet működéséről, annál magabiztosabb lettem, hogy mit, hogyan kell tennem. Erősebbnek érzem magam, mint valaha és tudom, ez csak fokozódni fog. Hogy miért? Mert már soha nem fogom abbahagyni a tanulást. 

Ezt kívánom neked is, hogy ez a könyv adjon neked sok új nézőpontot, tudást és indulj el a változás útján, mert bármire képes vagy. Legfőképpen arra, hogy boldog legyél! 



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A gyerek egy különálló egyén!

     Azt vettem észre régen magamon, hogy úgy irányítottam a gyereket, mintha a saját testemet tettem volna jobbra, aztán balra, utasításokkal. "Menj ide! Csináld azt! Legyél ilyen! Készülj el! Rakd onnan!"       Utasítások, amik mögött jócskán az a gondolat áll, hogy csinálja valaki azt, amit én akarok, különben nagy baj lesz. Nálatok is van ilyen? Kéred a gyereket, de csak nem csinálja. Nem pakolja el a játékokat a nappaliból, pedig már 10x kérted, miközben kavarod az ebédet a konyhában és nem tudsz helyette is dolgozni a renden.   Nem veszi fel azt a meleg, bundás nadrágot, amit a legutóbbi shoppingoláskor vettél, pedig már előre elképzelted, mennyire csinos lesz benne, milyen jó puha és meleg érzése lesz. Mééégis ilyenkor télen ez igazán fontos, nem igaz? 😁 De ő hajthatatlan, a régi, kedvenc, kinyúlt mesehősös nadrág kell.   Egyszer a kutyás mese kell, majd gondol kettőt, mire a legizgalmasabb rész következne, mégis az autós az érdekes: "Anyaaaaaaa, kapcsold át!&quo

Ki vagyok én? Mit csinál egy gyereknevelési specialista?

 A kérdést többször megkaptam már, teljesen jogosan, hiszen nincs a köztudatban olyan kifejezés, ami azt a személyt jelölné, aki a gyereknevelésben segít, mindezt profi módon, valós adatokkal. 8 éve tanulok az emberekről. Arról tanultam, hogyan viselkednek az emberek. Miért dühös  vagy miért boldog valaki? Mitől ugrik az egekbe az agyvize percek alatt és mitől lehet kenyérre kenni a másikat? Miért sikeres az egyik és miért boldogtalan a másik? Olyan információkat tanultam, ami a gyakorlat és ami életszerű.   Aztán ahogy megkaptam a válaszokat és elkezdtem az embereket jól kezelni, tovább folytattam a tanulást, - hiszen a mai napig minden héten 1 teljes nap tanulok - és ráakadtam a Sikeres gyereknevelés című speciális tanfolyamra.  Ültem a könyv felett és le esett az állam. Ekkor a nagyobb fiam 3 éves volt, a kisebb alig 1 éves. Már volt viszonyítási alapom, hogy miért nem működött az a kérés, az a nevelési módszer, az az utasítás, figyelemelterelés, amit az internetről szedtem össze, m

Megértő hozzáállás!

      Hányszor etted már le magad felnőttként, persze pont akkor, amikor nyilvánosan, akár egy menő étteremben vacsoráztál a pároddal? Itt vagyunk huszon vagy harminc évesen,  mégis mellé ment az a leves, a fehér blúzodra vagy félre szaladt az a bor?  Szinte zavarba jövünk, na de nem attól, hogy mi lesz ha megfulladunk és az életünkkel játszunk, hanem mert hirtelen beugranak a csengő-bongó hangok, amik azt mondják: " Már megint mi a fenét csinálsz? " " Ne legyél már ilyen béna? " "Egyél már rendesen! "  Ismerős?  Ezek  a szülői minősítések példái, amikor a gyerek hibázik és a szülő, mint valami felügyelő, aki csak arra vár, mikor kerekedhet felül azon a kicsi testen, azonnal letámadja. Ne tedd!  A karácsonyi listám második tippje, a nyugodt ünnepekért:  " Megértő hozzáállás! "  Ha hibázik, mert épp leejtette a poharat, amiben még volt narancslé, ne hurrogd le, mert veled is előfordulhat. Ha lassabban lépked a hóban séta közben - reméljük lesz hó