Ugrás a fő tartalomra

Mi a boldogság és hogyan érhető el?

    A hat év alatt, amióta emberekkel foglalkozom, számtalanszor feltettem a kérdést nekik, hogy mi a három legfontosabb dolog a világon számukra? Sokan említették közöttük a boldogságot, de volt aki csak olyan dolgokat sorolt fel, ami boldoggá tette őket. Hiszen ha valami fontos, attól boldogok vagyunk, nem de? Van, aki a családot mondta, van aki a szeretet, van aki a pénzt vagy az anyagi és tárgyi javakat, mint a ház vagy autó. Aztán arra is rákérdeztem, hogy oké  egy csodás sportautó vagy egy gyönyörű és tágas kertes ház, de mit érzel akkor amikor  a tiéd? Biztos, hogy a tárgytól vagy boldog, vagy egy teljesen más érzéstől, amit azzal kapsz, hogy megszerezted?  Itt általában csend következett vagy csak pár megjegyezés, mint: "értem" ,"igaz"... De valódi, velős mondat soha nem jött ezután az eszmefuttatás után.




    Amikor megkeresett Fekete Gábor Sándor, a Mi a boldogság és hogyan érhető el? című könyv írója, hogy írjak egy véleményt a könyvről,  eszembe jutottak ezek az emlékek az olvasás közben. És arra gondoltam: De jó, erre a könyvre mindenkinek szüksége van! 



    Az én életemben is akkor voltak felhőtlen örömmel átjárt napok - úgy kb 18-19 éves koromban - amikor már tudtam mikor mit csinálok. És azt is tudtam, hogy amit teszek, csak az én döntésem, senki másé. Talán ez volt az első érzés, ami megfoghatatlan, de erősen éreztem és boldoggá tett, hogy én irányítom az életem. Nem hagytam már a megszólásokat, nem engedtem az irányításnak, kigondoltam és cselekedtem. Megfigyeltem, hogy az eredmények számítanak az életben. És az a jóleső érzés, ami ezekkel az eredményekkel jár. Szóval nem hagytam, hogy az eredményeimet más gondolkodása, félelme befolyásolja. Igaz, a "puttonyomban" vannak nekem is bevett szokások, belém nevelt minták, ami idővel kiszedhető az elmémből, de az alap, hogy én én vagyok, te meg te, az mindig is megvolt a fejemben. 
    Amin még sokat kellett dolgoznom, hogy a leértékelések eredményeit kitöröljem a fejemből. Ahogy a könyvben is olvasható, egész kicsi kortól kezdve sok olyan személlyel hozhat össze az élet, aki minősít, leértékel és nem hisz abban, hogy valamit megtudsz oldani, tenni, valósítani. Erre is olvashatsz egy gyakorlati módszert a könyvben, hogyan orvosold magadban ezeknek a leértékeléseknek az eredményeit. 





Összességében azt tudom mondani a saját boldogságomról, hogy az igazi áttörést és tartós örömöt az hozta, hogy elkezdtem tanulni! Első körben személyiségbeli fejlődésnek indultam és ez hozta magával a felismerést, hogy szakmailag is van mindig mit tanulni. Ahogy egyre kompetensebb lettem és egyre több adatom lett az élet működéséről, annál magabiztosabb lettem, hogy mit, hogyan kell tennem. Erősebbnek érzem magam, mint valaha és tudom, ez csak fokozódni fog. Hogy miért? Mert már soha nem fogom abbahagyni a tanulást. 

Ezt kívánom neked is, hogy ez a könyv adjon neked sok új nézőpontot, tudást és indulj el a változás útján, mert bármire képes vagy. Legfőképpen arra, hogy boldog legyél! 



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vond be a feladatokba!

  Ugye mennyire büszkék és örömteliek a gyerekek, amikor valami olyan dolgot csináltak meg, amit a felnőttektől láttak?  Teli mosollyal, kihúzva magukat tudatják, hogy ők bizony segítettek felmosni anyának, még ha ki is folyt egy fokkal több víz, mint kellett volna.  Vidáman mesélik, hogy ott voltak a süti sütésénél és teljes átéléssel lapátolták a lisztet a tálba. :) Nálunk tényleg olyan, mintha lapáttal dolgoztunk volna, de szerencsére a liszt takarításában is partnerek. :)  A következő rövid, tömör tanácsom neked a téli szünetre, egyben az ünnepi készülődésre, hogy:  mindig engedd meg, hogy a gyermeked segítsen neked! Annyiszor hallom anyukáktól, hogy nem lehet az örökmozgókat lefoglalni, folyton pörögnek, mint a körhinta és minden érdekli őket. Olykor annyi energia van bennük, hogy csak egy perc nyugalmat szeretnénk szülőként, hogy azt végig gondoljuk, mi legyen a következő program vagy tennivaló. Nézd, tudom, hogy a türelem játéka ez. Ugyanakkor azt is lát...

A gyerek egy különálló egyén!

     Azt vettem észre régen magamon, hogy úgy irányítottam a gyereket, mintha a saját testemet tettem volna jobbra, aztán balra, utasításokkal. "Menj ide! Csináld azt! Legyél ilyen! Készülj el! Rakd onnan!"       Utasítások, amik mögött jócskán az a gondolat áll, hogy csinálja valaki azt, amit én akarok, különben nagy baj lesz. Nálatok is van ilyen? Kéred a gyereket, de csak nem csinálja. Nem pakolja el a játékokat a nappaliból, pedig már 10x kérted, miközben kavarod az ebédet a konyhában és nem tudsz helyette is dolgozni a renden.   Nem veszi fel azt a meleg, bundás nadrágot, amit a legutóbbi shoppingoláskor vettél, pedig már előre elképzelted, mennyire csinos lesz benne, milyen jó puha és meleg érzése lesz. Mééégis ilyenkor télen ez igazán fontos, nem igaz? 😁 De ő hajthatatlan, a régi, kedvenc, kinyúlt mesehősös nadrág kell.   Egyszer a kutyás mese kell, majd gondol kettőt, mire a legizgalmasabb rész következne, mégis az autós az...

5 évesek lettünk! Mi történt azóta?

    Egész gyerekkoromban azt játszottam a plüss állataimmal, hogy az anyukájuk vagyok és gondoskodom róluk. Emlékszem, minden este magam mellé fektettem legalább ötöt és figyelmesen betakargattam őket a saját takarómmal. Időközben persze az is realizálódott bennem, hogy az öt plüss között nagy buli ez, de a való életben nem hiszem, hogy lesz valaha is 5 azaz öt gyerekem. Viszont, akinek van, minden tiszteletem és csodálatom az övé! 😊      Szóval ennyi történelem elég ahhoz, hogy érezd, mindig közel állt hozzám az anyaság érzése, gondolata. Mivel léteznek előző életek és erről valós tapasztalatom is van, ezért biztosra vehetem, hogy már sokszor voltam édesanya és valami nagyon kellemes, egyben  megható és szívmelengető érzés társul hozzá.       2016-ban amikor készültem a szülői szerepre csak erre a múltbéli jó érzésre tudtam hagyatkozni. Igaz, résztvettem szülés felkészítésen, klasszikusan védőnői segítséget kaptam, és talán már az elej...