Ugrás a fő tartalomra

Mit jelentenek valójában a szavak?

    Többször megfigyeltem már az életben - főleg amióta újra tanulni járok - hogy egy-egy szónak más, lényegesebb jelentése is van, mint amit a hétköznapokban használunk. Kommunikáció szakon tanultam és annyira érdekes, hogy a valódi kommunikációhoz semmi köze nincs az ott tanított tudásnak. Persze, az egy más világ, inkább a szép beszéd, a választékos szóhasználat és a minél színesebben átadott érzelmek voltak a fő szempontok, mint médiával összekapcsolt terület. Azt is felismertem, hogy a valódi élethez sok köze nincs, viszont médiaszakemberként profivá lehet válni, tehát ez is egy szakma, mint bármi más, amit iskolai rendben tanulunk. 
    A kommunikáció szónak a wikiszotar.hu szerint a jelentése: Gondolatok cseréje két vagy több személy között, beszéd, írás vagy más eszköz használatával, hogy a másik fél értse. Amikor pedig egy kedd délután tárgyalok és azt hallom a másik féltől, hogy " de én nem tudok kommunikálni..." akkor sejtem, hogy meg kell mutassam neki a szó igazi jelentését. Kommunikálni mindenki tud és teszi is folyamatosan. A kommunikációs csatornákat tudjuk megválogatni és azok szerint lehet a képességeinket fejleszteni, de a kommunikáció minden ember életében létezik és működik. A szakmáknak pedig megvannak a maga sajátosságai, amit ígyis-úgyis meg kell tanulni, ha új dologba vág az ember. Igaz? :) 




    Két éve, amikor rájöttünk a férjemmel, hogy a network marketing iparágban a kemény munka mellett csak változással és komoly fejlődéssel tudunk profivá válni, elkezdtünk tanulni. Érdekelt, sőt éhesek voltunk a tudásra. Tudni akartuk az élet működését, a miérteket és a hogyanokat! Aztán részemről, amikor megkaptam az első adatokat, ledöbbentem, hogy hol voltam eddig? :) Később rájöttem, hogy ez nem a networkhöz kell, ez nekem kell, hogy jobb ember legyek, hogy tudjam a természeti törvényeket és tudjak játszani. 

Játszani az élet nevű játékot. 

Aztán legutóbb lezártam egy újabb tanfoyamot, amiben számomra a legnagyobb nyereség a felelősség teljes felismerése. Mit gondolsz, mi ennek a szónak a jelentése? Mikor vagy te felelősségteljes vagy épp felelőtlen? Ha hagyod, hogy a gyerek elessen kismotorral? Vagy ha nem mosod ki a férjed ruháit? Vagy ha nem végzed el precízen munkád az állásodban? Van egy fő szempont: Az a kérdés, hogy hoztál-e saját döntést, hogy ezeket megteszed és vállalod? Mindig azzal kezdődik, hogy te döntöttél-e vagy más döntött helyetted?

Azért tudsz felelősséget vállalni, amit te választottál és te döntöttél el! 

Wikiszotar.hu : A felelősség kitartó okozás, elszánt törekvés a cél elérése érdekében az eltérítő törekvések ellenére is.
Egyik kedvenc szavam az "okozó". Te mennyire vagy a saját életed okozója? Mennyire hozol stabil döntést és hozol létre dolgokat az életedben, semmi másért, csak azért mert azt te úgy akarod? Vagy épp csak megtörténnek veled a dolgok? A körülmények rabja vagy?





Hagylak most ezen elgondolkodni, és hamarosan folytatom a bejegyzés második részével. 








Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vond be a feladatokba!

  Ugye mennyire büszkék és örömteliek a gyerekek, amikor valami olyan dolgot csináltak meg, amit a felnőttektől láttak?  Teli mosollyal, kihúzva magukat tudatják, hogy ők bizony segítettek felmosni anyának, még ha ki is folyt egy fokkal több víz, mint kellett volna.  Vidáman mesélik, hogy ott voltak a süti sütésénél és teljes átéléssel lapátolták a lisztet a tálba. :) Nálunk tényleg olyan, mintha lapáttal dolgoztunk volna, de szerencsére a liszt takarításában is partnerek. :)  A következő rövid, tömör tanácsom neked a téli szünetre, egyben az ünnepi készülődésre, hogy:  mindig engedd meg, hogy a gyermeked segítsen neked! Annyiszor hallom anyukáktól, hogy nem lehet az örökmozgókat lefoglalni, folyton pörögnek, mint a körhinta és minden érdekli őket. Olykor annyi energia van bennük, hogy csak egy perc nyugalmat szeretnénk szülőként, hogy azt végig gondoljuk, mi legyen a következő program vagy tennivaló. Nézd, tudom, hogy a türelem játéka ez. Ugyanakkor azt is lát...

A gyerek egy különálló egyén!

     Azt vettem észre régen magamon, hogy úgy irányítottam a gyereket, mintha a saját testemet tettem volna jobbra, aztán balra, utasításokkal. "Menj ide! Csináld azt! Legyél ilyen! Készülj el! Rakd onnan!"       Utasítások, amik mögött jócskán az a gondolat áll, hogy csinálja valaki azt, amit én akarok, különben nagy baj lesz. Nálatok is van ilyen? Kéred a gyereket, de csak nem csinálja. Nem pakolja el a játékokat a nappaliból, pedig már 10x kérted, miközben kavarod az ebédet a konyhában és nem tudsz helyette is dolgozni a renden.   Nem veszi fel azt a meleg, bundás nadrágot, amit a legutóbbi shoppingoláskor vettél, pedig már előre elképzelted, mennyire csinos lesz benne, milyen jó puha és meleg érzése lesz. Mééégis ilyenkor télen ez igazán fontos, nem igaz? 😁 De ő hajthatatlan, a régi, kedvenc, kinyúlt mesehősös nadrág kell.   Egyszer a kutyás mese kell, majd gondol kettőt, mire a legizgalmasabb rész következne, mégis az autós az...

5 évesek lettünk! Mi történt azóta?

    Egész gyerekkoromban azt játszottam a plüss állataimmal, hogy az anyukájuk vagyok és gondoskodom róluk. Emlékszem, minden este magam mellé fektettem legalább ötöt és figyelmesen betakargattam őket a saját takarómmal. Időközben persze az is realizálódott bennem, hogy az öt plüss között nagy buli ez, de a való életben nem hiszem, hogy lesz valaha is 5 azaz öt gyerekem. Viszont, akinek van, minden tiszteletem és csodálatom az övé! 😊      Szóval ennyi történelem elég ahhoz, hogy érezd, mindig közel állt hozzám az anyaság érzése, gondolata. Mivel léteznek előző életek és erről valós tapasztalatom is van, ezért biztosra vehetem, hogy már sokszor voltam édesanya és valami nagyon kellemes, egyben  megható és szívmelengető érzés társul hozzá.       2016-ban amikor készültem a szülői szerepre csak erre a múltbéli jó érzésre tudtam hagyatkozni. Igaz, résztvettem szülés felkészítésen, klasszikusan védőnői segítséget kaptam, és talán már az elej...