Ugrás a fő tartalomra

Mit jelentenek valójában a szavak?

    Többször megfigyeltem már az életben - főleg amióta újra tanulni járok - hogy egy-egy szónak más, lényegesebb jelentése is van, mint amit a hétköznapokban használunk. Kommunikáció szakon tanultam és annyira érdekes, hogy a valódi kommunikációhoz semmi köze nincs az ott tanított tudásnak. Persze, az egy más világ, inkább a szép beszéd, a választékos szóhasználat és a minél színesebben átadott érzelmek voltak a fő szempontok, mint médiával összekapcsolt terület. Azt is felismertem, hogy a valódi élethez sok köze nincs, viszont médiaszakemberként profivá lehet válni, tehát ez is egy szakma, mint bármi más, amit iskolai rendben tanulunk. 
    A kommunikáció szónak a wikiszotar.hu szerint a jelentése: Gondolatok cseréje két vagy több személy között, beszéd, írás vagy más eszköz használatával, hogy a másik fél értse. Amikor pedig egy kedd délután tárgyalok és azt hallom a másik féltől, hogy " de én nem tudok kommunikálni..." akkor sejtem, hogy meg kell mutassam neki a szó igazi jelentését. Kommunikálni mindenki tud és teszi is folyamatosan. A kommunikációs csatornákat tudjuk megválogatni és azok szerint lehet a képességeinket fejleszteni, de a kommunikáció minden ember életében létezik és működik. A szakmáknak pedig megvannak a maga sajátosságai, amit ígyis-úgyis meg kell tanulni, ha új dologba vág az ember. Igaz? :) 




    Két éve, amikor rájöttünk a férjemmel, hogy a network marketing iparágban a kemény munka mellett csak változással és komoly fejlődéssel tudunk profivá válni, elkezdtünk tanulni. Érdekelt, sőt éhesek voltunk a tudásra. Tudni akartuk az élet működését, a miérteket és a hogyanokat! Aztán részemről, amikor megkaptam az első adatokat, ledöbbentem, hogy hol voltam eddig? :) Később rájöttem, hogy ez nem a networkhöz kell, ez nekem kell, hogy jobb ember legyek, hogy tudjam a természeti törvényeket és tudjak játszani. 

Játszani az élet nevű játékot. 

Aztán legutóbb lezártam egy újabb tanfoyamot, amiben számomra a legnagyobb nyereség a felelősség teljes felismerése. Mit gondolsz, mi ennek a szónak a jelentése? Mikor vagy te felelősségteljes vagy épp felelőtlen? Ha hagyod, hogy a gyerek elessen kismotorral? Vagy ha nem mosod ki a férjed ruháit? Vagy ha nem végzed el precízen munkád az állásodban? Van egy fő szempont: Az a kérdés, hogy hoztál-e saját döntést, hogy ezeket megteszed és vállalod? Mindig azzal kezdődik, hogy te döntöttél-e vagy más döntött helyetted?

Azért tudsz felelősséget vállalni, amit te választottál és te döntöttél el! 

Wikiszotar.hu : A felelősség kitartó okozás, elszánt törekvés a cél elérése érdekében az eltérítő törekvések ellenére is.
Egyik kedvenc szavam az "okozó". Te mennyire vagy a saját életed okozója? Mennyire hozol stabil döntést és hozol létre dolgokat az életedben, semmi másért, csak azért mert azt te úgy akarod? Vagy épp csak megtörténnek veled a dolgok? A körülmények rabja vagy?





Hagylak most ezen elgondolkodni, és hamarosan folytatom a bejegyzés második részével. 








Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vond be a feladatokba!

  Ugye mennyire büszkék és örömteliek a gyerekek, amikor valami olyan dolgot csináltak meg, amit a felnőttektől láttak?  Teli mosollyal, kihúzva magukat tudatják, hogy ők bizony segítettek felmosni anyának, még ha ki is folyt egy fokkal több víz, mint kellett volna.  Vidáman mesélik, hogy ott voltak a süti sütésénél és teljes átéléssel lapátolták a lisztet a tálba. :) Nálunk tényleg olyan, mintha lapáttal dolgoztunk volna, de szerencsére a liszt takarításában is partnerek. :)  A következő rövid, tömör tanácsom neked a téli szünetre, egyben az ünnepi készülődésre, hogy:  mindig engedd meg, hogy a gyermeked segítsen neked! Annyiszor hallom anyukáktól, hogy nem lehet az örökmozgókat lefoglalni, folyton pörögnek, mint a körhinta és minden érdekli őket. Olykor annyi energia van bennük, hogy csak egy perc nyugalmat szeretnénk szülőként, hogy azt végig gondoljuk, mi legyen a következő program vagy tennivaló. Nézd, tudom, hogy a türelem játéka ez. Ugyanakkor azt is lát...

Megértő hozzáállás!

      Hányszor etted már le magad felnőttként, persze pont akkor, amikor nyilvánosan, akár egy menő étteremben vacsoráztál a pároddal? Itt vagyunk huszon vagy harminc évesen,  mégis mellé ment az a leves, a fehér blúzodra vagy félre szaladt az a bor?  Szinte zavarba jövünk, na de nem attól, hogy mi lesz ha megfulladunk és az életünkkel játszunk, hanem mert hirtelen beugranak a csengő-bongó hangok, amik azt mondják: " Már megint mi a fenét csinálsz? " " Ne legyél már ilyen béna? " "Egyél már rendesen! "  Ismerős?  Ezek  a szülői minősítések példái, amikor a gyerek hibázik és a szülő, mint valami felügyelő, aki csak arra vár, mikor kerekedhet felül azon a kicsi testen, azonnal letámadja. Ne tedd!  A karácsonyi listám második tippje, a nyugodt ünnepekért:  " Megértő hozzáállás! "  Ha hibázik, mert épp leejtette a poharat, amiben még volt narancslé, ne hurrogd le, mert veled is előfordulhat. Ha lassabban lépked a hóban séta közben ...

A gyerek egy különálló egyén!

     Azt vettem észre régen magamon, hogy úgy irányítottam a gyereket, mintha a saját testemet tettem volna jobbra, aztán balra, utasításokkal. "Menj ide! Csináld azt! Legyél ilyen! Készülj el! Rakd onnan!"       Utasítások, amik mögött jócskán az a gondolat áll, hogy csinálja valaki azt, amit én akarok, különben nagy baj lesz. Nálatok is van ilyen? Kéred a gyereket, de csak nem csinálja. Nem pakolja el a játékokat a nappaliból, pedig már 10x kérted, miközben kavarod az ebédet a konyhában és nem tudsz helyette is dolgozni a renden.   Nem veszi fel azt a meleg, bundás nadrágot, amit a legutóbbi shoppingoláskor vettél, pedig már előre elképzelted, mennyire csinos lesz benne, milyen jó puha és meleg érzése lesz. Mééégis ilyenkor télen ez igazán fontos, nem igaz? 😁 De ő hajthatatlan, a régi, kedvenc, kinyúlt mesehősös nadrág kell.   Egyszer a kutyás mese kell, majd gondol kettőt, mire a legizgalmasabb rész következne, mégis az autós az...