Ugrás a fő tartalomra

F*ck Covid! De azért van, amit köszönök...

     Itt vagyok újra!! Elvesztem az utóbbi időben a blogról és néha tényleg azt éreztem, hogy teljesen lesüllyedtem a föld legmélyebb bugyraiba, de végül a kitartás maradt, semmi más! Azért most, az ovinyitás előtt egy nappal úgy érzem, győztünk. Győztem. 

    Van nekünk ez a fránya vírus és az egyébként addig teljesen szépen haladó életünk. Ez volt az egyik nagy tanulság ebből az egész mizériából, hogy nem kell elégedetlenkedni és sokkal jobban meg kell vizsgálni azt, hogy milyen jó és szép életet élünk. Jobban örülni a sikereknek, az apró dolgoknak, egymásnak, és természetesnek aztán végképp nem kell hinni semmit! 

    Na igen... szóval a két kicsi bölcsibe és oviba járt. Anya és Apa pedig dolgozott a vállalkozásukban, ami egyébként sem egy könnyű menet, hiszen ahol emberekkel dolgozol, ott van minden. TÉNYLEG MINDEN! 😁 Ezután pedig jött egy bezárás és egy brutális újratervezés.  Próbálom átadni az érzést milyen ez akkor, amikor mindennap izgalom, mindennap teljesítményre megy, mindennap topon kell lenned fejben és lélekben. Nem csak monoton módon el kell végezni ugyanazt a munkát, hanem erős  vezetőnek kell lenned és embereket kell meghallgatnod! Mindennap. Ilyenkor nem szabad, hogy keveredjenek a szerepek. Nem lehetek anya, amikor valakinek a csapatomban egy masszív mentorra van szüksége. És nem lehetek sürgő-forgó háziasszony, aki épp egy új üzleti vonalat indít el. Ez a siker első vagy egyik része, hogy a szerepeidet megfelelő időben és helyen kezeled. Na, ez ebben az elmúlt 6 hétben remekül sikerült. Ja, nem... 💪💩


Itt hagyok pár fotót, amik olyanok mint a Raffaello ( Többet mond, minden szónál 😅)



                               1. Így dolgozunk mi, elkötelezett szülők,  a város közepén 💯


2. Várjuk a nyarat 🌅



3. Mindennapi játszóterünk 🚁



4. A nézését, meg a járását... 😀


5. Egri reggeli 🍳


6. Nincs az a szó, ami kifejezi, mennyire imádja a kutyákat!! 



7. Első fagyizásunk 2021-ben, ami akkora élmény volt, hogy szusszanhattam 10 percet, amíg elfogyott 🍦

8. Művész úrral egy közös fotó 


9. Margit sziget, ahol Apa szintén melózik a háttérben, hogy máshogy, mint ONLINE 😀


10. Hősök tere, kiruccanás



11. Kocsimosás Sudocrem-mel 😁

Szerintem indítok is egy szavazást, hogy szerintetek, melyik a legjobb kép a felsoroltak közül?! Ezt Facebookon kommentben írd meg, miután végig olvastad és visszalépsz a poszthoz. 


Szóval mi tényleg megtettünk  mindent azért a bizonyos egyensúlyért, ami nem létezik. Vagy inkább azért, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki ebből az egész helyzetből, amit nem mi akartunk és nem mi választottunk. Szerettünk volna haladni is, mint két normális, ambíciózus, fiatal szülő, de szerettünk volna lefoglalni, élményekkel gazdagítani két kisgyereket, akik 0-24-ben velünk voltak, mert a mi imádnivaló fiaink.
  Lett egy másik nagyon fontos nyereségem is ebből a szituból: A világ legjobb iparágában vagyunk, mert igaz szeretnénk napról napra jobbak lenni és nagyobb lépcsőfokokat teljesíteni, de aggódnunk nem kellett, hogy marad-e munkahelyünk, lesz-e még vállalkozásunk később, vagy épp, hogy fizetjük ki az alkalmazottakat vagy a bérleti díjat? Stabil hátterünk van, a legnagyobb megtrenddel fűszerezve. 

#networkmarketing 




Egy személyt ki kell emeljek, aki sokszor megmentett minket, az elfogyott kreativitásunk és bizony néha az elfogyott türelmünk után jött Anikó, a mi bébiszitterünk, aki egy profi pedagógus és egy angyal. Heti 6 órát töltött a gyerekekkel elosztva ezt az időt, amikor azt terveztem, hogy bepótolom az elmaradt munkát, tárgyalást, egyeztetést. De annyi mindent kellett volna csinálnom, hogy azt se tudtam mivel kezdjem. Így volt, hogy csak néztem ki a fejemből, miután becsukódott a gyerekszoba ajtaja és megittam egy kávét a férjemmel a nappaliban CSENDBEN. Ha gyereked van, tuti érted ennek a mondatnak a jelentőségét! De CSAK AKKOR!!! 









Az elmúlt 6 hétben "sz***-tunk, mint a torkos borz" ( Beszédes Árpád) elutaztunk 8 napra, hol Egerbe, hol Budapestre, ahol az üzleten is dolgoztunk és a gyerekekkel is megnéztünk sok új helyet. Ötleteltünk, szerveztünk, türelmesek voltunk, játszottunk, utaztunk, nevettünk, sírtunk, érzelmi hullámvasutaztunk. És most, a fokozatos nyitással fellélegzünk és azon leszünk, hogy maximálisan mi következzünk. Hiszen azt vallom, hogy boldog az a család, ahol minden tag külön-külön is boldog tud lenni és senki nincs elnyomásban, mert van létezése, célja és dolgozni tud azon, hogy önmaga lehessen. Igaz? 



Az egyetlen közös kép, amin mind a négyen rajta tudtunk lenni 😀













Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ki vagyok én? Mit csinál egy gyereknevelési specialista?

 A kérdést többször megkaptam már, teljesen jogosan, hiszen nincs a köztudatban olyan kifejezés, ami azt a személyt jelölné, aki a gyereknevelésben segít, mindezt profi módon, valós adatokkal. 8 éve tanulok az emberekről. Arról tanultam, hogyan viselkednek az emberek. Miért dühös  vagy miért boldog valaki? Mitől ugrik az egekbe az agyvize percek alatt és mitől lehet kenyérre kenni a másikat? Miért sikeres az egyik és miért boldogtalan a másik? Olyan információkat tanultam, ami a gyakorlat és ami életszerű.   Aztán ahogy megkaptam a válaszokat és elkezdtem az embereket jól kezelni, tovább folytattam a tanulást, - hiszen a mai napig minden héten 1 teljes nap tanulok - és ráakadtam a Sikeres gyereknevelés című speciális tanfolyamra.  Ültem a könyv felett és le esett az állam. Ekkor a nagyobb fiam 3 éves volt, a kisebb alig 1 éves. Már volt viszonyítási alapom, hogy miért nem működött az a kérés, az a nevelési módszer, az az utasítás, figyelemelterelés, amit az internetről szedtem össze, m

A gyerek egy különálló egyén!

     Azt vettem észre régen magamon, hogy úgy irányítottam a gyereket, mintha a saját testemet tettem volna jobbra, aztán balra, utasításokkal. "Menj ide! Csináld azt! Legyél ilyen! Készülj el! Rakd onnan!"       Utasítások, amik mögött jócskán az a gondolat áll, hogy csinálja valaki azt, amit én akarok, különben nagy baj lesz. Nálatok is van ilyen? Kéred a gyereket, de csak nem csinálja. Nem pakolja el a játékokat a nappaliból, pedig már 10x kérted, miközben kavarod az ebédet a konyhában és nem tudsz helyette is dolgozni a renden.   Nem veszi fel azt a meleg, bundás nadrágot, amit a legutóbbi shoppingoláskor vettél, pedig már előre elképzelted, mennyire csinos lesz benne, milyen jó puha és meleg érzése lesz. Mééégis ilyenkor télen ez igazán fontos, nem igaz? 😁 De ő hajthatatlan, a régi, kedvenc, kinyúlt mesehősös nadrág kell.   Egyszer a kutyás mese kell, majd gondol kettőt, mire a legizgalmasabb rész következne, mégis az autós az érdekes: "Anyaaaaaaa, kapcsold át!&quo

Megértő hozzáállás!

      Hányszor etted már le magad felnőttként, persze pont akkor, amikor nyilvánosan, akár egy menő étteremben vacsoráztál a pároddal? Itt vagyunk huszon vagy harminc évesen,  mégis mellé ment az a leves, a fehér blúzodra vagy félre szaladt az a bor?  Szinte zavarba jövünk, na de nem attól, hogy mi lesz ha megfulladunk és az életünkkel játszunk, hanem mert hirtelen beugranak a csengő-bongó hangok, amik azt mondják: " Már megint mi a fenét csinálsz? " " Ne legyél már ilyen béna? " "Egyél már rendesen! "  Ismerős?  Ezek  a szülői minősítések példái, amikor a gyerek hibázik és a szülő, mint valami felügyelő, aki csak arra vár, mikor kerekedhet felül azon a kicsi testen, azonnal letámadja. Ne tedd!  A karácsonyi listám második tippje, a nyugodt ünnepekért:  " Megértő hozzáállás! "  Ha hibázik, mert épp leejtette a poharat, amiben még volt narancslé, ne hurrogd le, mert veled is előfordulhat. Ha lassabban lépked a hóban séta közben - reméljük lesz hó