Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Vond be a feladatokba!

  Ugye mennyire büszkék és örömteliek a gyerekek, amikor valami olyan dolgot csináltak meg, amit a felnőttektől láttak?  Teli mosollyal, kihúzva magukat tudatják, hogy ők bizony segítettek felmosni anyának, még ha ki is folyt egy fokkal több víz, mint kellett volna.  Vidáman mesélik, hogy ott voltak a süti sütésénél és teljes átéléssel lapátolták a lisztet a tálba. :) Nálunk tényleg olyan, mintha lapáttal dolgoztunk volna, de szerencsére a liszt takarításában is partnerek. :)  A következő rövid, tömör tanácsom neked a téli szünetre, egyben az ünnepi készülődésre, hogy:  mindig engedd meg, hogy a gyermeked segítsen neked! Annyiszor hallom anyukáktól, hogy nem lehet az örökmozgókat lefoglalni, folyton pörögnek, mint a körhinta és minden érdekli őket. Olykor annyi energia van bennük, hogy csak egy perc nyugalmat szeretnénk szülőként, hogy azt végig gondoljuk, mi legyen a következő program vagy tennivaló. Nézd, tudom, hogy a türelem játéka ez. Ugyanakkor azt is látom, hogy a türelmetlensé
Legutóbbi bejegyzések

Megértő hozzáállás!

      Hányszor etted már le magad felnőttként, persze pont akkor, amikor nyilvánosan, akár egy menő étteremben vacsoráztál a pároddal? Itt vagyunk huszon vagy harminc évesen,  mégis mellé ment az a leves, a fehér blúzodra vagy félre szaladt az a bor?  Szinte zavarba jövünk, na de nem attól, hogy mi lesz ha megfulladunk és az életünkkel játszunk, hanem mert hirtelen beugranak a csengő-bongó hangok, amik azt mondják: " Már megint mi a fenét csinálsz? " " Ne legyél már ilyen béna? " "Egyél már rendesen! "  Ismerős?  Ezek  a szülői minősítések példái, amikor a gyerek hibázik és a szülő, mint valami felügyelő, aki csak arra vár, mikor kerekedhet felül azon a kicsi testen, azonnal letámadja. Ne tedd!  A karácsonyi listám második tippje, a nyugodt ünnepekért:  " Megértő hozzáállás! "  Ha hibázik, mert épp leejtette a poharat, amiben még volt narancslé, ne hurrogd le, mert veled is előfordulhat. Ha lassabban lépked a hóban séta közben - reméljük lesz hó

A gyerek egy különálló egyén!

     Azt vettem észre régen magamon, hogy úgy irányítottam a gyereket, mintha a saját testemet tettem volna jobbra, aztán balra, utasításokkal. "Menj ide! Csináld azt! Legyél ilyen! Készülj el! Rakd onnan!"       Utasítások, amik mögött jócskán az a gondolat áll, hogy csinálja valaki azt, amit én akarok, különben nagy baj lesz. Nálatok is van ilyen? Kéred a gyereket, de csak nem csinálja. Nem pakolja el a játékokat a nappaliból, pedig már 10x kérted, miközben kavarod az ebédet a konyhában és nem tudsz helyette is dolgozni a renden.   Nem veszi fel azt a meleg, bundás nadrágot, amit a legutóbbi shoppingoláskor vettél, pedig már előre elképzelted, mennyire csinos lesz benne, milyen jó puha és meleg érzése lesz. Mééégis ilyenkor télen ez igazán fontos, nem igaz? 😁 De ő hajthatatlan, a régi, kedvenc, kinyúlt mesehősös nadrág kell.   Egyszer a kutyás mese kell, majd gondol kettőt, mire a legizgalmasabb rész következne, mégis az autós az érdekes: "Anyaaaaaaa, kapcsold át!&quo

5 évesek lettünk! Mi történt azóta?

    Egész gyerekkoromban azt játszottam a plüss állataimmal, hogy az anyukájuk vagyok és gondoskodom róluk. Emlékszem, minden este magam mellé fektettem legalább ötöt és figyelmesen betakargattam őket a saját takarómmal. Időközben persze az is realizálódott bennem, hogy az öt plüss között nagy buli ez, de a való életben nem hiszem, hogy lesz valaha is 5 azaz öt gyerekem. Viszont, akinek van, minden tiszteletem és csodálatom az övé! 😊      Szóval ennyi történelem elég ahhoz, hogy érezd, mindig közel állt hozzám az anyaság érzése, gondolata. Mivel léteznek előző életek és erről valós tapasztalatom is van, ezért biztosra vehetem, hogy már sokszor voltam édesanya és valami nagyon kellemes, egyben  megható és szívmelengető érzés társul hozzá.       2016-ban amikor készültem a szülői szerepre csak erre a múltbéli jó érzésre tudtam hagyatkozni. Igaz, résztvettem szülés felkészítésen, klasszikusan védőnői segítséget kaptam, és talán már az elején csatlakoztam pár Facebook "világklasszis&

Ki vagyok én? Mit csinál egy gyereknevelési specialista?

 A kérdést többször megkaptam már, teljesen jogosan, hiszen nincs a köztudatban olyan kifejezés, ami azt a személyt jelölné, aki a gyereknevelésben segít, mindezt profi módon, valós adatokkal. 8 éve tanulok az emberekről. Arról tanultam, hogyan viselkednek az emberek. Miért dühös  vagy miért boldog valaki? Mitől ugrik az egekbe az agyvize percek alatt és mitől lehet kenyérre kenni a másikat? Miért sikeres az egyik és miért boldogtalan a másik? Olyan információkat tanultam, ami a gyakorlat és ami életszerű.   Aztán ahogy megkaptam a válaszokat és elkezdtem az embereket jól kezelni, tovább folytattam a tanulást, - hiszen a mai napig minden héten 1 teljes nap tanulok - és ráakadtam a Sikeres gyereknevelés című speciális tanfolyamra.  Ültem a könyv felett és le esett az állam. Ekkor a nagyobb fiam 3 éves volt, a kisebb alig 1 éves. Már volt viszonyítási alapom, hogy miért nem működött az a kérés, az a nevelési módszer, az az utasítás, figyelemelterelés, amit az internetről szedtem össze, m

F*ck Covid! De azért van, amit köszönök...

       Itt vagyok újra!! Elvesztem az utóbbi időben a blogról és néha tényleg azt éreztem, hogy teljesen lesüllyedtem a föld legmélyebb bugyraiba, de végül a kitartás maradt, semmi más! Azért most, az ovinyitás előtt egy nappal úgy érzem, győztünk. Győztem.       Van nekünk ez a fránya vírus és az egyébként addig teljesen szépen haladó életünk. Ez volt az egyik nagy tanulság ebből az egész mizériából, hogy nem kell elégedetlenkedni és sokkal jobban meg kell vizsgálni azt, hogy milyen jó és szép életet élünk. Jobban örülni a sikereknek, az apró dolgoknak, egymásnak, és természetesnek aztán végképp nem kell hinni semmit!       Na igen... szóval a két kicsi bölcsibe és oviba járt. Anya és Apa pedig dolgozott a vállalkozásukban, ami egyébként sem egy könnyű menet, hiszen ahol emberekkel dolgozol, ott van minden. TÉNYLEG MINDEN! 😁 Ezután pedig jött egy bezárás és egy brutális újratervezés.  Próbálom átadni az érzést milyen ez akkor, amikor mindennap izgalom, mindennap teljesítményre megy,

Nőnap, ahogy most látom

Ma már három csodás pasi köszönt ezen a napon.  Ma már azt várom a legizgatottabban, hogy a kisfiaim milyen szépséget barkácsolnak nekem erre a napra.  Ma már másként nézek a nőkre, hiszen több szerepet ismerek az életükből, a sajátomon keresztül.  Mára már kiismertem magam, mint nő.  Ma már bebizonyítottam magamnak, hogy egy nő erős és bármire képes.  Ma már büszke vagyok magamra, hogy világra hoztam két csodás kisembert. Mára már látom, mit tett meg az én édesanyám, mint nő és anya, értünk.   Ma már újra van kiállásom és önbizalmam vállalni magam.  Ma már tudom, mennyit érnek a nők a társadalomban.  Ma már látom, hogy nők nélkül nem lenne teremtés.  Ma már tudom, hogy a nők is lehetnek sikeresek és elismertek.  Mára már tudom, hogy a nők is kereshetnek sok pénzt.  Most már látom, hogy a nők is lehetnek vezetői pozícióban.  Mára már megtanultam, hogyan tudok tündökölni, mint nő.  Ma már nem rivalizálok, hanem minden nőt elismerek azért, amit tesz másokért.  Ma már tudom, hogy csak mag